Először és utoljára - azoknak, akiket illet (akinek inge/gatyája)
Már számtalanszor megfigyeltem, hogy amikor felteszek egy értékes, valódi kultúráról szóló írást, mindannyiszor megjelennek azok a tehetségtelen, irigy emberutánzatok, akiket irritál, ha érték kerül fel a virtusra. Ez nem csak az én cikkeimnél van így, hanem mindazoknál a szerzőknél, akik képesek magas fokon kifejezni magukat, sokan olvassák őket, és nem tartoznak egy bizonyos szekértáborba.
Rájöttem: ez valami beteges kényszer. Ha már őket nem olvassák, le kell nyomni azokat, akik igényesek, és vonzzák a kultúrára éhes, minőségi írásokra vágyókat. Érdemes megnézni az egyes rovatok legolvasottabb írásainak listáját! A trágárság, a civakodás, a linkség vezeti. Ez olyan, mintha csak azok lennének a virtuson, akiknek értékrendje ilyen nívótlan írásokat generál. Igaz, az ASSZOCIÁCIÓBA nem kerülhet be bárki, és egy bizonyos színvonal alatti írás sem, csak azért, mert szerzője már megjelent ott. Ezek a "kultúremberek" hiába ácsingóznának ott, várhatnak arra, hogy bármelyik cikkük megjelenjen. Hiszen nem tudnak írni! Az, hogy egymás mellé teszik a szavakat, holdvilágot festenek, bejárják az internetet lopható írásokat vadászva, mindennek nevezhető, csak irodalomnak/kultúrának nem. Ha csak egyetlen írásuk is kapott volna olyan kritikát, amely a valódi értékén kezeli "munkájukat", szégyenükben el kellene bujdosniuk. Igaz, ehhez hiányzik az önkritikájuk is.
A funkcionális analfabétát az is megkülönbözteti a kulturált olvasó/író embertől, hogy - bár ismeri a betűket, össze is tudja olvasni azokat -, az olvasottak lényege nem jut el tompa agyába, mert tudata annyira beszűkült, látásmódja olyan cső, hogy egyetlen értelmes fogalomra nem képes, nemhogy írni vagy értően olvasni.
Ha nem lenne funkcionális analfabéta, bizonyára életében legalább egyszer megfordult volna könyvtárban. Ha igen, látnia kellett volna, hogy ott is azok vannak elől, akiket a kutya nem olvas - mintegy figyelemfelhívásként, mert különben soha észre sem vennék, hogy létezik egyáltalán.
A mellőzöttség igen kegyetlen tud lenni. Akit az élet minden területén elkerül az elismerés, az hamar megkeseredett emberré válik. Nem sikeres semmiben: sem íróként, sem emberként - ő bármit csinál, csak egy senki marad.
Segítsünk neki, hogy senki-énjét meg tudja őrizni. Értékeljük érdemei szerint, mert nem csak írásai, de személye is örökké egy kérdőjel vagy 0 marad.
